Alapdefiníciók
- Információ: értelmezett adat, értesülés, Új adat, mely összefüggéseivel együtt kerül be ismereteinkbe. Az információ mértékegysége a bit, ami vagy 1 vagy O (igaz vagy hamis, magasabb vagy alacsonyabb elektromos feszültségi szint) értéket vehet fel.
Adat: A számítógépben jelsorozat formájában tárolt, kódolt információ. A bennünket körülvevõ világ objektumainak (tárgyak, dolgok) mérhetõ és nem mérhetõ jellemzõi. Adat egy tárgy kilogrammban kifejezett értéke, egy ember neve, a ruha színe. Mindegyik egy tulajdonságot jellemez, de tartalmukat tekintve különbözõek. Az adatok jellemzésének egyik módja, hogy megadjuk milyen értékeket vehetnek fel az adott szituációban, és ezekkel milyen mûveleteket lehet elvégezni. Egy adat lehetséges értékeinek halmazát típusérték-halmaznak nevezzük. Egy adat típusát három dolog határozza meg. Egyrészt azok az értékek, amelyeket az adat felvehet, a típusérték-halmaz. Másodszor az a szerkezet, ahogyan egy ilyen érték egyszerûbb típusok értékeibõl felépül. Harmadszor azoknak a mûveleteknek az Összessége, amit az adott halmazon el lehet végezni.
- Parancs: a számítógép számára adott közvetlen utasítás.
- Upgrade: átdolgozott verzió, továbbfejlesztett, bõvített funkciókkal.
- Update: frissített verzió, hibák javításával, program újabb adatokkal való feltöltése.
- Szintaktika: A szöveg összeállítására vonatkozó szabályok összessége.
- Szemantika: A program mûködésére vonatkozó szabályok összessége.
- Hivatkozási nyelv: Egy magas szintû nyelvnek definíciója van, ez általában szabvány. A hivatkozási nyelv a szintaktikai és szemantikai szabályokat adja meg, definiálja a nyelvet. Csak egy darab van belõle.
- Impiementáció: A nyelv adott rendszeren belüli konkrét megvalósítása, általában nem kompatibilis a hivatkozási nyelvvel.
- Compiler (fordító): a magas szintû programozási nyelven írt programot lefordítja a gép számára érthetõ formára. (Pascal, ADA, Clipper).
- lnterpreter (értelmezõ): egy magas szintû programozási nyelven írt programot értelmez a gép számára. (BASIC, LOGO).
- Absztrakció: azon adatok és tulajdonságok kiválasztása, melyek egy feladat végrehajtásához szükségesek
- Dekompozíció: a feladat részekre bontása.
- Alacsony szintû nyelv: az ember által nehezebben megfogalmazható, nagyobb programozói munkát igénylõ, gépközeli programozási nyelv. Az assembly nyelv utasításai 3 részre oszthatóak:
cím: az a memóriarekesz, amiben az adott utasítás található
utasításkód: mnemonikok: a nyelv alapszavainak rövid, könnyen megjegyezhetõ formái
operandus: mûvelet elvégzéséhez szükséges adatot vagy címet tartalmazza
-Assembler: program, mely az assembly-ben írt programot lefordítja a gép számára érthetõ formára.
Magas szintû nyelv: a programozó számára könnyebben megfogalmazható, emberközelibb, bõvebb utasításkészlettel rendelkezõ program nyelv. Hordozható, viszonylag gépfüggetlen programok. Sok utasítással rendelkeznek, összetettebb feladatok megvalósítására is képesek.(Pl. Pascal, C, Basic, Delphi, Clipper, LOGO)
Forrásprogram: maga a program egy adott programozási nyelven kódolva.
Tárgyprogram: félig fordított kód (célkód), kisebb helyet foglal, a hardver utasítások gépi kódját végleges formában tartalmazza, de a címek átcímezhetõk. Az object könyvtárból másolódnak hozzá programmodulok.
Gépi kódú program: gépi kódú utasítás: a gép számára végrehajtható utasítások sorozata.
Szintaktikai hiba: egy programnyelv azon szabályainak megsértése, amelyek az utasítások és adatok leírására vonatkoznak. Altalában elgépelés okozza.
Szemantikai hiba: logikailag értelmetlen mûvelet, az adatok tartalmi hibájából és/vagy helytelen csoportos ításából hibás összefüggéseibõl következõ hiba.(tömbön túli indexelés).
Programfejlesztés: a program elkészítésének munkafolyamata a felmerülõ problémától a kész, eladható termékig.
Analízis: felmérjük a helyzetet: mire van szükség, mik a lehetõségek?
Feladatspecifikáció: a feladat pontos megfogalmazása, az esetleges képernyõés listatervekkel együtt.
Fejlesztõi dokumentáció: a program fejlesztését végigkísérõ dokumentációk összessége.
- Felhasználói dokumentáció: a program használatával kapcsolatos tudnivalókat tartalmazza.
Kódolás: a forrásprogram elkészítése.
Tesztelés: a hibák felderítése.
Szárazteszt: a programterv gondolatban való ellenõrzése, kipróbálása.
Felhasználóbarát: a program szép, nem idegesítõ, teljes mértékben szolgálja a felhasználót.